<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Minden egész eltörött...</provider_name><provider_url>https://sadness.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Sadness</author_name><author_url>https://sadness.cafeblog.hu/author/Sadness/</author_url><title></title><html>&lt;P&gt;&nbsp;&lt;/P&gt;
&lt;DIV align=center&gt;Kiáltani szeretném, s nem lehet,&lt;BR&gt;&lt;/DIV&gt;
&lt;P style=&quot;TEXT-ALIGN: center&quot; align=center&gt;&nbsp; &lt;/P&gt;
&lt;P style=&quot;TEXT-ALIGN: center&quot; align=center&gt;&lt;FONT size=3&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-FAMILY: &#039;Century Gothic&#039;; FONT-SIZE: 10pt&quot;&gt;még súgni se szabad a nevedet,&lt;BR&gt;még gondolni se, - jaj, elárulom,&lt;BR&gt;pedig belül csak azt visszhangozom,&lt;BR&gt;a hangos titkot, mely életem&lt;BR&gt;úgy édesíti, édes nevedet:&lt;BR&gt;nevedet, édes, a pár szótagot,&lt;BR&gt;mely tündéri burkoddá változott,&lt;BR&gt;röpítő kőzegeddé, nevedet,&lt;BR&gt;mely körém gyújtja az emlékedet,&lt;BR&gt;fűszerként csendít a nappalon át&lt;BR&gt;s beillatosítja az éjszakát,&nbsp;&lt;BR&gt;úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy&lt;BR&gt;már majdnem Te vagy, amit beszívok,&lt;BR&gt;már majdnem Te: minden lélegzetem&lt;BR&gt;veled itat és zsongat édesen:&lt;BR&gt;édes neved betölti szívemet&lt;BR&gt;s csak titka, te, vagy nála édesebb.&lt;/SPAN&gt;&lt;/FONT&gt; &lt;/P&gt;
&lt;DIV align=center&gt;
&lt;CENTER&gt;&lt;IMG class=blogkep align=center src=&quot;https://sadness.cafeblog.hu/files/NTETK11.JPG&quot;&gt;&lt;/CENTER&gt;&lt;/DIV&gt;</html><type>rich</type></oembed>