1.0Minden egész eltörött...https://sadness.cafeblog.huSadnesshttps://sadness.cafeblog.hu/author/Sadness/ <DIV style="TEXT-ALIGN: center" align=center> </DIV> <DIV style="TEXT-ALIGN: center" align=center>Ott ültünk némán, édes félhomályban, Te elmerengve, s égő vágyban én. Álmod hová szállt s kié volt a vágyam, Titok maradt az szívünk rejtekén. Talán a múlt viharzott át előtted S előttem halkan tűnt fel a jelen... ...Neked talán már bántó, kínos álom S nekem már kínos vágy a szerelem... Hidd el, mi csupán csaljuk a világot, Arcunkon is hazug az ifjúság, Én nem török le illatos virágot S neked sem kell már soha mirtusz-ág. Én az álmod szeretném visszahozni, Te tán szívembe vágyat oltanál - Küzdünk egymásért hasztalan, hiába: Köztünk a múltnak tiltó romja áll!... II. A szívedből egy-egy sóhaj Átnyilallik a szívembe... Egyedüli kincs tetőled: - Amit adhatsz még nekem - A szívedből egy-egy sóhaj... A szívemből egy-egy sóhaj Átnyilallik a szívedbe... Oly kevés maradt a múltból... Amit néked adhatok: A szívemből egy-egy sóhaj... III. Ne vádoljunk senkit a múltért, A vád már úgyis hasztalan. Talán másképp lehetett volna - Most már... mindennek vége van!... Úgy szeretnék zokogni, sírni A sírra ébredt vágy felett - De ránézek fehér arcodra S elfojtom, némán, könnyemet. Várunk a csendes félhomályban Valami csodás balzsamot, Mely elfeledtet mindent, mindent S meggyógyít minden bánatot... Leolvasom sápadt arcodról A rád erőszakolt hitet És megdöbbenve sejtem, látom, Hogy nem hiszel már senkinek!... IV. Nekünk is volt még fiatalos lelkünk, Mi is tudtunk még hinni valaha. Ami hevünk volt, mind elfecséreltük S ami hajnal volt, az most éjszaka. Te ott a deszkán ki nem oltott vággyal Hamvadsz el lassan, némán, egyedül, Én meg, szakítva emberrel, világgal, Bolyongok árván, temetetlenül. Nekünk is volt még fiatalos lelkünk, Magasba vont és így - a porba vitt. Megnyugvás útját epedve se leltük, Szívünkből végképp elszállott a hit... ...Olyan a színpad, mint a lant világa, Kifosztja lelkünk s lelket mégsem ad - A boldogságért küzdtünk, mindhiába: Boldognak lenni nekünk nem szabad!... V. Nem jó kép itt az "őszi napsugár", Mit mi érzünk, nem késő szerelem. A szerelem nem szánalomra vár S te szánalomból érzel csak velem. Én reszketeg egyedül elkárhozni, Magammal vinném beteg lelkedet... De végzetünkkel mindhiába küzdünk: Nekünk e g y ü t t még halni sem lehet!...</DIV> <DIV style="TEXT-ALIGN: center"> </DIV> <DIV style="TEXT-ALIGN: center"><IMG class=blogkep align=center src="https://sadness.cafeblog.hu/files/2i6x6v.jpg"></DIV> <DIV style="TEXT-ALIGN: center"> </DIV> rich